- hp4ever

A Rowling szülők, Peter és Anne húszévesek voltak, amikor 1965. július 31-én megszületett első gyermekük, Joanne.

Az ifjú anyuka agyonajnározta elsőszülött kislányát. Joanne szerint úgy nézett ki a régi fényképeken, mint Dudley a Bölcsek kövében: "...a rengeteg fotó mindegyike egy jókora, rózsaszín strandlabdaszerűséget ábrázolt, amit különböző pomponos sapkák díszítettek".

Két év múlva megérkezett a családba Jo legkedvesebb játszó- és küzdőtársa: Di, a húga. A két lánygyermek, annak rendje-módja szerint, hamarosan vetélkedni kezdett egymással. Igaz, mindenki tudja, akit testvérrel áldott meg a sors, hogy a testvérharc hátterében mindig a szülők a hunyók.

Amikor Jo négyéves lett, átköltöztek a közeli Winterbourne-be, egy belső lépcsős ikerházba.

Azokban a ritka pillanatokban, amikor nem harcoltak egymással Jo és Diana a legjobb barátnők voltak. Rowling rengeteg történetet mesélt kishúgának, aki boldogan hallgatta. A mesék, gyakran színdarabokká keveredtek, a szereplők pedig sokszor a szomszédokra hasonlítottak, gyerekekre, felnőttekre egyaránt. A végeérhetetlen darabokat az idősebb nővér állította színpadra. A kisebb elfogadta, hogy a másik írja a darabot, mivel ő kapta a legjobb szerepet...

A költözködés csaknem egybeesett Joanne imádott nagymamája Kathleen halálával. Az ő emlékére vette fel később írói nevében a második kezdőbetűt. Ez az első gyász beárnyékolta a kislány érzéseit új iskolája iránt, ezért az egyáltalán nem tetszett neki. Az előző szabadszellemű, diákközpontú suli után nagyon ridegnek tűnt az új hely.

A wyedeani gimnáziumban találkozott egyik mindidáig legfontosabb barátjával, Sean Harrisszel (ő van a képen), akinek később a második Potter-könyvet, a Titkok kamráját ajánlotta. A vagány Sean Jo első barátja, aki jogosítványt szerzett, autója is volt, egy türkizfehér színű, régi Ford Anglia. A kocsi azóta világhírnévre tett szert: ez a modellje Weasleyék repülő autójának. A kocsi - és Sean, a vezetője - a szabadságot jelentette Joanne valóságos életébenis. Ennek hála, nem kellett megkérnie többé apját, hogy vigye el ide vagy oda. Ez ugyanis a vidéki élet legnagyobb hátulütője: ha valaki nem szeret otthon ülni, hanem a többiekre kíváncsi,

nyüzsgésre vágyó kamasz, akkor időnként ki kell menekülnie a családi fészekből.

Ebből az időszakból Rowling legkedvesebb emlékei a Sean kocsijában megtett éjszakai utazások. És az is Sean volt, akinek Jo először árulta el őszintén: minden vágy, hogy író legyen. Egyedül a fiú hitte el, hogy ez sikerülhet. A lány sokáig nem árulta el barátjának, hogy milyen fontos volt neki, hogy bízott benne.

Jonak jó néhány híve akadt az iskolatársai között. Lehet, hogy kicsit stréber volt, de éles eszét és kifogyhatatlan, színes történeteit sokan szerették.

Jo 1983-ban befejezte a középiskolát, és beiratkozott az exteri egyetemre Dél-Angliában. Francia szakos lett: engedve a szülői nyomásnak, amely arra kényszerítette, hogy "hasznos" modern nyelvet tanuljon. A szülők az angol nyelv és irodalom szakot fölösleges időpocsékolásnak ítélték, amellyel semmit sem lehet kezdeni. A dolog jó oldala az volt, hogy Joanne egy évet Párizsban tölthetett ösztöndíjasként. A francia nyelv és kultúra, valamint a klasszika-filológia (latin-ógörög nyelv és kultúra) később nagy hasznára vált.

Az egyetem után Londonban vállalt munkát. A leghosszabb ideig az Amnesty Internationalnél dolgozott, annál a nemzetközi szervezetnél, amely az egész világban harcol az emberi jogok elismeréséért. Joanne mind a mai napig jelentős összegekkel támogatja az emberi jogi szervezetet.

1990-ben azzal a fiúval, akivel akkor járt, elhatározták, hogy elköltöznek Manchesterbe.

Jo egy lakáskereséssel töltött hétvége után egyedül utazott vissza Londonba a zsúfolt vonaton (a képen), amikor Harry Potter villám formájú sebhelyével, teljes fegyverzetben hirtelen megjelent előtte.- Hatéves korom óta csaknem megszakítás nélkül írtam, de soha semelyik ötletem nem izgatott fel ennyire! Legnagyobb bánatomra nem volt nálam egyetlen működő toll sem, és túl gátlásos voltam ahhoz, hogy kölcsönkérjek valakitől valami írószerszámot.

Ma már azt hiszem, hogy így volt jó. Ültem és gondolkoztam 4 óra hosszat (a vonat késett), és minden részletében kitaláltam a sovány, szemüveges, fekete hajú kisfiút, akinek fogalma sincs arról hogy varázsló, amíg meg nem kapja a behívóját a varázslóiskolába - állítja Jo. Az unalma sutazás közben jutott eszébe a piros roxforti vonat, s egyre töb részlet a Roxfortról. Harry azonnal a villámformájú sebhellyel együtt merült fel az írónő képzeletében.

Csakhogy Jonak akkor még fogalma sem volt arról, hogy hőse kitől és hogyan szerezte a jegyet... Még ugyanazon az estén elkezdte írni a "Harry Potter és a bölcsek köve" c. regényt. Igaz, ezeknek az első oldalaknak köze sincs a megjelent könyvhöz.

Ezután Jo leköltözött Manchesterbe, vele a kézirat is, amely egyre terjedelmesebbé vált. A történet eleinte csupán Harry első iskolaévéről szólt, barátokkal, ellenségekről és a roxforti világ felfedezéséről. És még egy rettenetes élmény alakította tovább a regény sorsát, amely nélkül talán a mű sosem látott volna napvilágot: Jo édesanyjának betegsége és halála.

Az írónőnek már tizenöt éves korában szembesülnie kellett azzal, hogy édesanyja gyógyíthatatlan beteg. Az orvosok egy központi idegrendszeri betegséget állapítottak meg nála, a szklerózis multiplexet. A betegségnek nem voltak enyhébb vagy javuló szakaszai: Anne állapota folyamatosan romlott. "Amikor rájöttem, hogy az én édesanyám gyógyíthatatlan beteg, az szörnyű sokkot jelentett, pedig akkor még föl sem fogtam, mivel jár ez a diagnózis..." - írta Joanne.

A Rowling családnak el kellett fogadnia, hogy Anne folyamatosan nyomorékká lesz, és ezzel együtt kellett élniük. "1990. december 30-án történt valami ami mindörökre megváltoztatta az én világomat és Harryét is: meghalt az édesanyám. Ez rendkívül nehéz időszak volt."

Az édesanyja halála a Rowling családban nagy törést jelentett. Pete Rowling jó apa volt, de Anne elhunyta után lányaival való viszonya egy időre megromlott. A fiatal Joanne és húga nehezen bocsátotta meg, hogy apjuk hamarosan újra megnősült, elvette feleségül egykori titkárnőjét. Ezért sokáig, még a legnehezebb években sem fordultak hozzá segítségért. Később újra közel kerültek egymáshoz. Jo a negyedik kötetet, a Tűz Serlegét már édesapjának, Peter Rowlingnak ajánlja.

Nagyon nehezen dolgozta fel anyja elvesztését. Néhány hónap múlva még mindig úgy érezte, mindenáron el kell hagynia családját egy időre, ezért Portugáliába utazott, ahol egy nyelviskolában angoltanári állást kapott. A fiatal tanárnő abban bízott, hogy órarendje - délután és este voltak órái - megengedi, hogy a regénynek szentelje magát.

Jessica és Jo 1994 végén visszament Skóciába, Edinburgh-be, ahol Di lakott, hogy együtt ünnepeljék a karácsonyt. Ezután újra tanítani kezdett teljes állásban, kockáztatva azt, hogy befejezi-e a könyvet. Egy perc szabadideje sem maradt, de elhatározta, hogy befejezi a kötetet és mindenáron megpróbál kiadót keresni neki. Miközben a kicsi Jes aludt a babakocsijában, a mamája a vele együtt lement a legközelebbi kávézóba, a Nicholson's nevű presszóba, és írt, mint az őrült. Ez volt az egyetlen szenvedélye, és talán a kikapcsolódás is a napi robotból. Esténként pedig legépelte mindazt, amit aznap írt.

Végül befejezte a regényt. Egy műanyag dossziéba tette az első 3 fejezetet és elküldte egy irodalmi ügynöknek, még aznap visszaküldték olvasatlanul. De a második ügynök, akinél Jo szerencsét próbált, Christopher Little visszaírt és azt kérte, hogy küldje el a többi fejezetet is. - Életem legszebb levele volt, akkor is, ha csupán két mondatból állt. - állítja Joanne.

Christophernek egy évébe került, mire kiadót talált. Ma már hihetetlen, de többen is visszautasították a könyvet. Végül 1996 augusztusában Joanne telefonja megszólalt. Az ügynök boldogan újságolta: a Bloomsbury kiadó"ajánlatot tett".

A folytatás már ismerős lesz...

Igen, a Harry Potter és a Bölcsek köve azonnal világsikert aratott, előbb a brit, majd az amerikai könyvlisták élére került. Már az első évben harmincnál több nyelvre fordították le, s a megjelenésétől számított másfél év alatt 20 milliónál többet adtak el a Harry Potter-történetből.

J.K.R. Edinburgh-ben telepedett le. A világsiker mellett megtalálta az igazi boldogságot is, férjhez ment Neil Murray orvoshoz, akitől 2 gyermeke született. 2003-ban David Gordon Rowling Murray, 2005-ben kislánya, Mackenzie Jean Rowling Murray érkezett meg a boldog családba, miközben egymást követték a HP egyre türelmetlenebbül várt, ám egyre komorodó történetei...